A jog ismeretének hiánya nem mentesít a megsértéséből adódó következmények alól - hangzik az egyik ismert jogalkalmazási alapelv. De vajon tényleg elvárható-e az emberektől, hogy ismerjék azt a sokezer, gyakran terjedelmes jogszabályt, amelyek közül akár több száz mindennapi életük során tényleges befolyással van munkájukra, családi viszonyaikra, szerződéseikre stb.? Véleményem szerint nem, de ha már jobb alapelvet nem tudunk kitalálni, nem kellene még jobban megnehezíteni az egyszerű jogalkalmazó dolgát például olyasmivel, amiről ez a bejegyzés szól.
Számos jogszabály úgy fogalmaz, hogy valamit, amiről az adott jogszabály csak érintőlegesen tesz említést, "külön törvényben", "külön jogszabályban" stb. találhatunk meg részletesen. A legfrissebb példa a 2008. évi CVIII. törvény, amelyben "külön törvény alapján biztosított működési keret" szerepel, de a "külön jogszabály"-ra való hivatkozások száma ezres nagyságrendű a törvényekben és a kormány-, illetve miniszteri rendeletekben.
A probléma az, hogy az ilyen utalásból nem lehet megtudni, hogy melyik az a külön jogszabály, ahol bővebben megtalálhatjuk a számunkra fontos információt, hacsak nem ismerjük betéve az egész szabályrendszert. Persze ha szerencsénk van, akkor az általunk használt elektronikus jogszabálytár valamilyen linkkel odavezet minket a megfelelő "külön jogszabályhoz", vagy kulcsszó alapján előbb-utóbb megtaláljuk, de mindez igen esetleges, illetve laikusok számára nehézkes lehet. A jogtalálás nehezítettsége pedig a jogbiztonság ellen hat. Az sem volna jó megoldás, ha a "külön jogszabály", esetleg az érintett paragrafus, illetve bekezdés számát tartalmazná az utalás, mivel akkor minden módosításnál ezt az utalást is módosítani kellene (nyilván ezt is meg kívánja spórolni a "külön jogszabály" formula). Esetenként megoldást jelenthet sommásan utalni a "külön jogszabályra": "az adózás rendjéről szóló törvényben foglalt feltételek szerint", "a szabálysértési eljárás rendjének megfelelően" - és akkor a hivatkozott szabály módosítása, illetve a tárgykör más számozású jogszabállyal történő újraszabályozása nem feltétlenül borítja a hivatkozást, ugyanakkor könnyen megtalálható a hivatkozott rendelkezés a jogszabály akár egyszerűsített címe, illetve tárgyköre alapján.
Mennyivel egyszerűbb lenne a dolgunk, ha a jogalkotói gondolkodás jellemzően egydimenziós keretéből kilépnénk, , és eleve (megalkotásukkor) metaadatokkal volnának ellátva a jogszabályok, amelyek e konkrét mögöttes kapcsolatok kezelését természetessé tennék, ráadásul egy ilyen, informatikai alapú rendszer biztosítaná azt is, hogy ha az utaló vagy a hivatkozott jogszabály megváltozik, akkor "felvillan a lámpa", és a jogalkotónak át kell tekintenie az utalást annak érdekében, nehogy megszűnt vagy inadekvát rendelkezésre hivatkozzon valamely szabály, vagy gyakorlati értelmét veszítse a külön jogszabályként hivatkozott joganyag.
Persze a jogalkotót a legritkább esetben zavarja a jogtalálás problémája, hiszen a jogot ismerni kell, és kész...
