2009. májusától változnak az egy éve nagy svunggal, sikeresen bevezetett közlekedési bírságolás szabályai. A sajtóban először azt hallhattuk az illetékestől, hogy "arányosabb" lesz a bírságösszegek meghatározása. Sok jelző illik az új rendszerre, de az arányosság fokozódása éppen nem.

Eddig a sebességhatár százalékában, sávosan volt meghatározva a bírság (pl. 50 km/h-ig 30%-os túllépéstől volt érvényben a legkisebb, 30 ezer Ft mértékű bírság, 150% felett pedig már 300 000 Ft volt a fizetendő összeg), most pedig - szintén sebességhatár szerinti sávokban - a túllépés km/órában meghatározott mértéke lesz irányadó. Ez a változás bizonyos gyorshajtási mértékeknél szigorítást, más esetekben enyhítést jelent. Utóbbi a jellemző: az 50 km/h alatti sebességhatároknál, 51 -75 km/h esetén, valamint a 100 km/h feletti korlátozásoknál nagyobb lesz a tűréshatár, 50 km/h esetén a bírságolási határ változatlan, 76 és 100 km/h között kicsit kevesebb lesz a megengedett túllépés az eddiginél. 

Nincs tehát egyértelmű enyhítés, a szabályozás technikája módosul. Az eddigi 3 lépcsős, az egyes lépcsőkön belül százalékos arányokkal meghatározott rendszer helyett a 3 lépcső fix túllépési határokat tartalmaz. Az eddigi "lépcsőzetesen arányos" rendszer helyébe tiszta lépcsőzetesség lép.

Mi ennek az egésznek az értelme? Nyilvánvaló, hogy nagyon alacsony sebességhatárok (pl. 20 km/h) esetén már abszolút értékben nagyon, akár irreálisan csekély túllépés is szankcionálható a százalékos rendszerben - az említett példánál maradva 26 km/h a határ. Ehelyett 100 km/h-ig most fix 15 km/h lesz a túllépés szankcionálásának határa, azaz 20 km/h esetén 35 km/h. Persze szintén abszurd, ha az arányosság oldaláról vizsgáljuk ezt, hiszen pl. megengedett 5 km/h helyett egészen 20 km/h-ig (azaz négyszeres túllépésig) gyorsíthatunk, hogy elérjük a bírságolási határt, de valamilyen szisztémát csak kell választani, és nyilván a korábbival kapcsolatos kritikák vagy méltányossági aggályok késztették a jogalkotót a változtatásra, ezzel nincs semmi gond, kinek így tetszik, kinek úgy.

Joggal vetődik fel viszont egy másik kérdés (nem a változtatás kapcsán), hogy miért nem szankcionáljuk akár a kismértékű túllépést, vagyis minek a korlátozás, ha nem kell betartani, pontosabban ha csak azt büntetjük, aki nagyon nem tartja be. Ennek lehetnek gyakorlati okai (mérési hibák; aki nagyon túllépi, majdcsak nem arcoskodik), de alapvetően mégis kérdés marad. Lényegében az új rendszerben a közigazgatási bírságot tekinve nem 50, 90, 110, 130, hanem 65, 105, 130, 150 lesznek az irányadó magyarországi sebességhatárok km/órában. Akkor meg minek ez a túlmozgásos szabályalkotási körítés hozzá?

A leglényeg viszont a sajtóban eleinte elsikkadt: vége a bírság elengedésének, értsd: a mutyizásnak,  továbbá a jövőben egyetlen rendőrkapitányság intézi országos hatáskörrel az ügyeket, mindez nyilván átláthatóbbá teszi a rendszert.

Hogy ez az egész a költségvetést hogyan érinti, azt a gyakorlat változása alapján lehet majd megítélni, hiszen az egyes sávokban enyhébbé váló feltételeknél sokkal nagyobb a sebességmérés intenzitásának, a bírságok következetes beszedésének a szerepe; ez utóbbi szempontjából bíztató a hatásköri változás. 

Hasonló következetességgel kellene fellépni más szabályok megszegőivel szemben is, így indulhatunk meg az urambátyám-világból a modern Európa felé.