Sok álláshirdetés ír elő "legalább 1-2 év" szakmai gyakorlatot. Felvetődik a kérdés, hogy akkor elég az 1 év (de akkor minek a kettőt is odaírni, lehetne akár "1-30" is), vagy kell a 2 (de akkor az 1 felesleges), vagy ne adj isten szoknyarövidség, illetve - hogy a nemek között korrekten osztogassak - izompóló-feszesség alapján dől el, hogy kinek 1, kinek 2 a minimális követelmény.
A jogalkotó sem veti meg az efféle rugalmasságot: kormány-, illetve miniszteri szintű rendeletekből megtudhatjuk, hogy egy nyolcadikos diáktól legalább 3-4 elemből álló talajtorna-gyakorlat elvégzése az elvárt szint, az érettségin pedig "desszertekre legalább 6-8 példa említése" az a léc, amelyet a francia célnyelvi civilizációból próbálkozónak át kell vinnie.
A felső határ is rugalmas: a legfelsőbb jogalkotási szintig eljutott a logikahiányos gondolkodás e válfaja a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvénnyel, amely „legfeljebb 8-10 soros” tartalmi összefoglalót ír elő projektek kapcsán.
Mindez összecseng az eufemisztikusan leleményesnek, valójában a jogbiztonságot sértőnek, protekcionistának mondható jogalkalmazási kultúrával, amely alapján "úgyis el lehet dönteni, hogy most 8 vagy 10 sor a megfelelő". Ez persze igaz lehet, de akkor azt kell leírni, nem pedig félreértelmezhető és a kettős mérce melegágyát tálcán kínáló, logikailag kezelhetetlen fordulatot alkalmazni.
Remélem, legalább 1-2 érintett elgondolkodik ezen...
