Gyakran láthatunk figyelmeztető táblát: a mozgólépcső, a bandzsidzsamping stb. "csak saját felelősségre vehető igénybe". Kórházakban legalábbis néhány éve divat volt aláíratni olyan nyilatkozatot, amelyben az úri kedve alapján műtétre befekvő egyed vállalta, hogy minden kártérítési igényéről lemond, amely valamilyen ellátási hibából fakadhat, pl. hogy a lépe helyett véletlenül az agyát veszik ki, vagy benne hagynak egy franciakulcsot.
Ezek a kezdeményezések a gonosz kártérítési kezdeményezések megelőzésére szolgálnak, nehogy eszébe jusson magának a megnyomorítottnak vagy a fejjel a betonba fúródott kliens rokonainak a jó szándékú szolgáltatótól kompenzációt követelni.
Pedig joga van. Ráadásul akkor is, ha kiírják, aláíratják, hogy nincs. Jól is néznénk ki, ha aláíratnák az edzésen a gyerekek szüleivel, hogy a szervező nem felel, ha Lacibá akkora pofont kever le a szépreményű Pistikének, hogy odaragad a bordásfalhoz.
Szóval azt mondja a jog, hogy semmis az a szerződési kitétel, amely eleve kizárja az életben, testi épségben, egészségben okozott károsodásért viselt felelősséget. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenképpen a vállalkozó felel a fej és a beton egymásra találásáért, például ha a gumikötelet rángatózás közben elmetéli a repülőember, akkor vessen magára, de ha rosszul ítélte meg az üzemeltető a guminyúlási karakterisztikát, és hamarabb ott van a talaj, mint kéne, akkor hiába írta alá az áldozat, hogy ő nem fog reklamálni, bármi is történik: mégis megteheti.
Sokmindenre lehet szerződést kötni, a jognak viszont feladata az, hogy valamelyest garantálja a felek lehetőségeinek egyensúlyát, ne engedje, hogy valamely fél - rosszabb pozíciójából adódóan - túlzottan kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön.
Aki tehát mások kiszolgáltatottságát, tudatlanságát kihasználva a kártérítési fenyegetettség nélkül szeretné saját birodalmát építgetni, jobb, ha körülnéz, mielőtt leköti minden vagyonát: előfordulhat, hogy mégsem akar mindenki saját felelősségére belehalni más trehányságába; a jog pedig a kárvallott oldalán áll.
